A gyakorló szemszögéből
Egy tanítvány tollából: “Már a legelső órán kellemes meglepetés ért. Szó sem volt ugrálásról, izzasztó, kimerítő gyakorlatokról. Beálltunk a korláthoz, a tükörfal elé – rosszul lettem, amikor belenézve szembesültem saját dundiságommal. És kezdetét vette az alapműveletek begyakorlása. Tettem, amit az oktató mondott, és viszonylag könnyűnek tűnt pl. ráhajolni a korláton megtámasztott lábamra. Ekkor az oktató odalépett, előírásosra igazította kéz és lábtartásomat, amitől aztán már feszültek az izmok. Főként a “lapátolás”, azaz a behúzott has feltolása tűnt kivitelezhetetlennek, amíg rá nem éreztem a helyes tartásra. A siker örömében észre sem vettem, hogy eltelt az első óra. Nem kapkodtam a levegőt, nem csorgott rólam a veríték, egyáltalán nem merültem ki, sőt felfrissültem. Máris kisebbnek éreztem a hasamat, fájós hátam kiegyenesedett. A második óra merő élvezet volt: felelevenítettük a már tanultakat, és nehezítésképpen hosszabbítottuk a “beállás” idejét. Ahogy nehezedtek a gyakorlatok, úgy fokozódott a belső izomzatra nehezedő nyomás. Az összes ízületem recsegett-ropogott, de csodák csodájára jólesően tűrte a megpróbáltatásokat. A legnehezebb feladatok után sem éreztem, hogy túlerőltettem magam. Még izomlázam sem volt, ill. nem olyan mértékű, mint azoknál a testedzéseknél, ahol kíméletlen a fizikai igénybevétel. A callanetics mellett szól, hogy nőies, kíméletes. Nem azonnal fogyaszt – ilyen torna nincs is, hanem fokozatosan építi át a testet, javítja az alakot és a tartást. Hatásos ellenszere a beroskadt hátnak, löttyedt hájnak, kinyomott pocaknak. Megmozgatja a renyhe izomzatot, és lefaragja a hibákat. Felszabadít saját súlyunk nyomása alól, és jókedvre hangol. Nagyon lényeges, hogy nem okoz szenvedést, és nem tilt semmitől sem az evéstől, sem a dohányzástól. Ám az izmokkal együtt szinte észrevétlenül átalakítja a szokásainkat is. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a felüdítő – otthon is végezhető – torna után már nem kívánjuk a nehéz, fűszeres ételeket, tejszínhabos tortákat. Gyomrunk kellemes közérzetéhez tökéletesen elég pár szem gyümölcs, vagy kettő pohár narancslé.”
A szakember szemszögéből
Igazán nem szeretném leszólni a Callanetics módszert, de egy gyógytornász számára ez nem új felfedezés. Mi, gyógytornászok a munkánk során régóta felhasználjuk a dinamikus és statikus elemek hatékonyságát. Ezek ötvözetéből alakítjuk ki az osztályunkon alkalmazott kondi tornát. Mindkét mozgásfajta fontos, hiszen az izom működése, formálódása, erősödése másként alakul a dinamikus gyakorlatok többségénél, /mint az aerobik/, ill. a statikus gyakorlatok túlsúlyánál. /pl.a Callanetics esetében/. A mi szakmai gyakorlatunk azt mutatja, hogy egyik változat sem elhanyagolható. De csak az egyik, vagy csak a másik kizárólagos alkalmazása sem hoz egymagában akkora eredményt, mint a két mozgásforma együttes kombinációja. Munkám során – hogy őszinte legyek – inkább a statikus mozgást, azaz a Callanetics elemeit részesítem előnyben. A Callanetics nem veszélyes, akár nyolcvan évesek is végezhetik. Az eredetileg gerincproblémára kidolgozott módszer apró, de pontosan meghatározott mozgások kitartó ismétlésével fejti ki hatását. Éppen ez az oka annak, hogy sokan unalmasnak tartják, hiszen egy gyakorlatot általában ötvenszer, százszor is meg kell ismételni. Sajnos, csak így érhető el valódi esztétikai fejlődés. Előnye túlsúlyosoknál, mozgás- vagy érrendszeri megbetegedésben szenvedőknél, hogy a programban nincsenek olyan mozdulatok, amelyeket lendületesen, nagy erővel kellene végrehajtani. A callanetics program elkezdéséhez ugyanúgy azt ajánlanám, mint más edzésprogramok esetében: kérjük ki az orvos véleményét!
(forrás: részlet Hutács Judit gyógytornász írásából)
Mit nyerhetünk a callanetics-szel?
Jó mozgáskoordinációt: képesek leszünk a testünk feletti uralomra, megtanulunk lazítani, nő a teherbírásunk és ami a legfontosabb: testünk meghálálja a törődést, az igyekezetet és az izomlázat. Szép, kidolgozottan izmos testünk lesz.
Amire figyelni kell:
1. A bemelegítést függeszkedéssel szokták kezdeni. Gerincproblémások számára ez nem ajánlott!
2. Hasizom gyakorlatoknál az első pár óra után még természetes a nyakunkban érzett feszülés, sõt a nyak két oldalán fájdalom is érezhető, de ez elmúlik, miután már hasizmunk eléggé megerősödött. Ekkor már nem a nyakizmokkal próbálunk besegíteni.
3. Megtörténhet, hogy az első néhány óra után a két lapockánk között érzünk egy kis merevséget. Kitartó gyakorlás során ez hamarosan elmúlik, és mind a váll, mind a törzs mozgékony lesz. Ha a negyedik óra után sem múlik el a kellemetlen merevség, görcsös érzés, vegyük figyelmeztető jelnek!
4. Minél mélyebben fekvő izmokat dolgoztatunk, annál hamarabb fáradunk el!
