A testtartás egy olyan dinamikus egyensúlyi állapot, amelyet a testtartásért felelős izmok állandó, kontrollált, szemmel alig látható, sokirányú tevékenysége tart fenn. Az izomegyensúly felbomlását okozhatja a mozgásszegény életmód, az egyoldalú statikus vagy dinamikus terhelés, a fáradtság és a fájdalom.
Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak (élettanilag) megfelelő, a testtartásért felelős izmok harmonikus együttműködése miatt az izomzat erőkifejtése minimális, mindezek következtében az ízületi felszínek terhelése egyenletes. A gerinc természetes “S” alakú görbülete megtartott.
Mikor beszélhetünk tartáshibákról?
A testtartásért felelős izomcsoportok között harmonikus egyensúlynak kell fennállnia. Ezeknek az egyébként egymással ellentétesen működő izmoknak kellő együttműködése szükséges ahhoz, hogy az ízületek stabilitása a középhelyzetben, valamint mozgása az élettani mozgáspálya teljes ívén létrejöhessen. Amennyiben ez az izomegyensúly felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik,fokozott terhelés éri a gerinc csigolyatesteket is melyet kompenzálással próbál egyensúlyozni a hátizomzatunk, ezért is fontos a helyes testtartás mellett gondot fordítanunk az erősítésére,karbantartására. Ennek elmulasztása esetén a későbbiekben megjelennek a különféle gerinc -és ízületi fájdalmak,elfajulásos kórképek,a gerincen kívüli felső és alsó végtagok ízületeiben is a porckopásos és meszesedéses , gyulladásos folyamatok.
Helyes álláskor egy tökéletes egyenes vonal halad a át következő pontokon: fejtető, fül, 2-3-4-5 nyaki csigolya, 5. ágyéki csigolyatest, lefelé a 2. keresztcsonti csigolya előtti súlypont, térdízület középpontja előtt (de a térdkalács mögött) és a külboka előtt, az alsó ugróízületen áthaladva ér a talajra. A tartáshibákat aszerint osztályozhatjuk, hogy az “S” alakú gerinc mely görbülete tér el a fiziológiás mértéktől:
Mit tehetünk a tartáshibák ellen?
A degeneratív betegségek megelőzéseként igen fontos a tartáshibák korai életkorban történő felismerése és korrigálása, a testtartás tudatosítása. Fontos meghatározni a tartáshiba típusát, a medence dőlésszögét, a gerinc és a végtagok ízületeinek mozgásait, tengelyállását, az izmainak állapotát. Ezek ismeretében a megfelelő szakember által egyénre szabott mozgásgyakorlatot, különböző testhelyzetek (ülés, állás, járás, fekvés) gerincet kímélő megtanulását,akár csoportos tanfolyamon történt elsajátítását,rendszeres alkalmazását szükséges végezni.
