A vizelet inkontinencia egy gyakori és nagyon kellemetlen probléma. Az inkontinencia mértéke lehet egészen enyhe, amikor például nevetés vagy tüsszentés esetén egy-két csepp vizelet távozik, de lehet egészen súlyos is, amikor olyan hirtelen, kiszámíthatatlanul jelentkezik sürgető vizeletürítési kényszer, hogy nincs már idő eljutni a mosdóba.
A vizelet inkontinencia bármely életkorban kialakulhat, a kor előrehaladtával azonban a gyakorisága nő: minden ötödik fiatal felnőtt beszámol vizelettartási problémákról, míg idősebb korban már minden harmadik embernél jelentkeznek az inkontinencia tünetei. A nőknél a legtöbb korcsoportban gyakoribb az előfordulása, mint a férfiaknál.

Az INKO Fórum kezdeményezésére a Magyar Védőnők Egyesületének bevonásával 2001-ben mintegy 35 000 nő megkérdezésével végzett felmérés eredményei szerint a felmérésben résztvevők 32 százalékánál voltak inkontinenciára utaló panaszok; az inkontinencia leggyakrabban a szülés környékén illetve menopauza után alakul ki; jelentős mértékben rontja az életminőséget. Bár az inkontinencia világszerte emberek tízmillióit érinti és Magyarországon is közel 800 000 ember szenved tőle (regisztrált adat szerint,bár ettől sokkal többre tehető a számadat), fontos megjegyezni, hogy a vizelet inkontinencia: nem tekintendő sem a szülés, sem az öregedés természetes velejárójának; nem önálló betegség, hanem egy tünet, amelyet viszont önmagában is kezelni kell; hátterében egyszerűen kezelhető okok illetve komolyabb megbetegedések is állhatnak, melyek feltárása és kezelése nagy jelentőséggel bír.

A vizeletvisszatartási nehézségeket a tünetek alapján öt csoportba sorolhatjuk, így beszélhetünk stressz-, késztetéses, túlfolyásos, funkcionális vagy kevert inkontinenciáról.
A stresszinkontinencia jellemzője, hogy önkéntelenül kis mennyiségű vizelet távozik a hasban uralkodó nyomást hirtelen megemelő tevékenységek végzésekor, többek között köhögéskor, erőlködéskor, tüsszentéskor, nehéz tárgyak megemelésekor. Fiatal és középkorú nőkben ez a vizelet inkontinencia leggyakoribb formája.  Okozhatja a húgyúti záróizom meggyengülése, ami például születéskor, medencekörnyéki műtétek után jelentkezhet, illetve a húgycső illetve a húgyvezetékek rendellenes elhelyezkedése. Menopauza után az ösztrogén hiány csökkenti a húgycső rugalmasságát a vizelet áramlásával szemben.

A vizelet inkontinencia kezelési módja függ az inkontinencia típusától, a súlyosságtól és a kialakulás hátterében álló állapottól/betegségtől. Gyakran különböző kezelési módok kombinációjára van szükség.

Hatékony módszer,a medencefenék izmainak erősítésére:                        a Kegel-gyakorlatok, gátizomtorna, intim torna megfelelően történő elsajátítása és végzése. A gyakorlatok segítségével a vizelet elfolyását gátló medencefenék és a hólyagzáró izmok erősíthetők.

A gyakorlatok nagyon eredményesek stressz inkontinencia estén, de késztetéses inkontinencia esetén is kedvező hatásuk lehet.

A tornát érdemes már gyermekvállalás előtti időszakban megtanulni és gyakorolni,később a szülés után rendszeresen végezni,hogy a lazább záróizmok újra megfelelően működjenek,mely nem csak a vizelettartási problémában,hanem a házasélet javításában is segítséget nyújt.

A változókor beköszöntével is szükséges a torna módszertanát elsajátítani és rendszeresen végezni,hogy később a menopauza beálltával a tünetek csökkenjenek és ne súlyosbodjanak!

A rendszeres mozgás,főleg  a medencefenék izmainak erősítését szolgáló mozgásprogram és az egészséges táplálkozás minden életkorban elengedhetetlenül fontos tényező  a megfelelő életminőség eléréséhez!

Tanfolyamok elérhetők itt

Kombinált tanfolyamok itt

forrás: részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/inkontinencia/

A testtartás egy olyan dinamikus egyensúlyi állapot, amelyet a testtartásért felelős izmok állandó, kontrollált, szemmel alig látható, sokirányú tevékenysége tart fenn. Az izomegyensúly felbomlását okozhatja a mozgásszegény életmód, az egyoldalú statikus vagy dinamikus terhelés, a fáradtság és a fájdalom.

Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak (élettanilag) megfelelő,  a testtartásért felelős izmok harmonikus együttműködése miatt az izomzat erőkifejtése minimális, mindezek következtében az ízületi felszínek terhelése egyenletes. A gerinc természetes “S” alakú görbülete megtartott.

Mikor beszélhetünk  tartáshibákról?

A testtartásért felelős izomcsoportok között harmonikus egyensúlynak kell fennállnia. Ezeknek az egyébként egymással ellentétesen működő izmoknak kellő együttműködése szükséges ahhoz, hogy az ízületek stabilitása a középhelyzetben, valamint mozgása az élettani mozgáspálya teljes ívén létrejöhessen. Amennyiben ez az izomegyensúly felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik,fokozott terhelés éri  a gerinc csigolyatesteket   is melyet kompenzálással próbál egyensúlyozni a  hátizomzatunk, ezért is fontos a helyes testtartás mellett  gondot fordítanunk az erősítésére,karbantartására.  Ennek elmulasztása esetén a  későbbiekben megjelennek a különféle gerinc -és ízületi fájdalmak,elfajulásos kórképek,a gerincen kívüli felső és alsó végtagok ízületeiben is a porckopásos és meszesedéses , gyulladásos folyamatok.

Helyes álláskor egy tökéletes egyenes vonal halad a át következő pontokon: fejtető, fül, 2-3-4-5 nyaki csigolya, 5. ágyéki csigolyatest, lefelé a 2. keresztcsonti csigolya előtti súlypont, térdízület középpontja  előtt (de a térdkalács mögött) és a külboka előtt, az alsó ugróízületen áthaladva ér a talajra.         A tartáshibákat aszerint osztályozhatjuk, hogy az “S” alakú gerinc mely görbülete tér el a fiziológiás mértéktől:

Mit tehetünk a tartáshibák ellen?

A degeneratív betegségek megelőzéseként igen fontos a tartáshibák korai életkorban történő felismerése és korrigálása, a testtartás tudatosítása. Fontos meghatározni a tartáshiba típusát, a medence dőlésszögét, a gerinc és a végtagok ízületeinek mozgásait, tengelyállását, az izmainak állapotát. Ezek ismeretében a megfelelő szakember által egyénre szabott mozgásgyakorlatot, különböző testhelyzetek (ülés, állás, járás, fekvés) gerincet kímélő megtanulását,akár csoportos tanfolyamon történt elsajátítását,rendszeres alkalmazását szükséges végezni.

Segítségért kattints ide!

Az ízületi kopás bármely ízületben kialakulhat, de leggyakrabban a főbb teherviselő ízületek, azaz a térdízület, valamint a gerincoszlop kis ízületei érintettek.

A kórkép jellemző tünete a fájdalom, amely kezdetben erős megterhelést követően jelentkezik, és tompa jellegű, ezért a páciensek gyakran nem is kifejezett fájdalomról, inkább fáradtságérzésről számolnak be. Később jelentkezik a tipikus ízületi kopásra jellemző, éles, a mozgás indításakor érzett fájdalom. Ilyenkor a beteg arról számol be, hogy nyugalomban nem érez fájdalmat, azonban az érintett ízület mozgatása – reggeli felkelés, lépcsőn való közlekedés – komoly fájdalommal jár. Később azonban a fokozatos mozgatás után az ízület mintegy bejáratódik, és a fájdalom megszűnik.

A kórkép előrehaladásával azonban már mozgás közben is erős fájdalma van a betegnek, de az érintett ízület pihentetésének hatására megszűnnek a panaszok. A betegség végstádiumában, amikor a porc már teljesen elpusztult, a fájdalom állandósul, és olyan mértékű lehet, hogy a beteget mindennapi tevékenységében is korlátozhatja. A kialakuló fájdalom intenzitása és jellege igen változó lehet, és időnként nem csak az érintet ízületet érinti, hanem a szomszédos területekbe is kisugárzik. A környező izmok feszüléséből eredő fájdalom is ronthatja a tüneteket.

A rendszeres testmozgás segíti a megelőzést

Hasonlóan a csontritkuláshoz, ennek a betegségnek a megelőzését is fiatal korban kell elkezdeni. Lehetőleg mindig kerüljük az ízületek túlterhelését, azt azonban feltétlenül vegyük figyelembe, hogy a kíméletes és rendszeres terhelés javítja a porcok anyagcseréjét és ezáltal az ellenállóbb lesz a sérülésekkel szemben. Ezért, mint annyi más betegség megelőzésében, itt is igen fontos a rendszeres – legalább napi 30 percig tartó – testmozgás beépítése az életmódunkba

.

Ajánlatos azonban minden alkalommal jól felkészülni: a terhelés előtt bemelegíteni, utána pedig könnyű mozgással,nyújtással levezetni. Az ízületeket nem terhelő sportok, így a rendszeres úszás, kerékpározás, napi 2-3 kilométer séta,intenzívebb gyaloglás (Power Walking) pedig életkortól függetlenül mindenkinek jót tesz. Ezenfelül törekedjünk  az egészséges étrend  és  megfelelő testsúly elérésére és megtartására is. A megelőzést segítik a kondroitin-szulfát és a glükózamin tartalmú készítmények, melyek a porc újjáépülésében és felépítésben játszanak szerepet.

mozgásprogram itt